Vízreszállás pilótaszemmel: Sully filmkritika

Nem vagyok nagy moziba járós. Félévente jó ha egyszer elmegyek, vagy még ritkábban. Általában azokat a filmeket nézem meg önszántamból, ami valami miatt nagyon érdekel. A néhány évvel ezelőtti autómániás korszakomban alap volt, hogy a Halálos iramban legújabb részét vagy egyéb autós filmet meg kellett nézni a moziban. Most viszont olyat tettem, amit még soha. A premier napján az első vetítésre ültem be. Nem vártam annyira tűkön ülve a filmet. Azt viszont tudtam, hogy pilótaként ez nem hagyhatom ki.

A katasztrófafilmeket egész életemben messziről kerültem, már csak azért is, mert édesapám lényegében ezeken nőtt fel, emiatt nem csoda, hogy 60 éves koráig nem mert repülőre ülni. Annak köszönhetően, hogy elkezdtem a pilótaképzést – és belecsöppentem ebbe a világba – jutott el odáig, hogy megismerje a repülés reális oldalát és belássa, hogy semmi veszélyes nincs ebben a közlekedési formában. Manapság már többet repül nagy géppel, mint én. De térjünk rá a lényegre.

A Sully – Csoda a Hudson folyón c. film a fentieket tekintve pont kivétel, hiszen „csak” egy katasztrófa közeli helyzetet dolgoz fel. Emiatt nem nevezném katasztrófafilmnek. Hogy képbe legyenek azok is, akik kevésbé emlékeznek az esetre: a film a 2009. január 15-én megtörtént Hudson-i vízreszállásról és az azt követő vizsgálódásokról szól. Az eset során az US Airways 1549-es járata összesen 155 fővel a New York-i LaGuardia reptérről indulva röviddel a felszállást követően kb. 850 méteres magasságban madárrajjal ütközött, ezt követően pedig sikeres kényszerleszállást hajtott végre a mindössze 2 °C-os Hudson folyón.

Az emberek az egész világon hősként ünnepelték Sullenberger kapitányt, míg a hatóságok azzal gyanúsították, hogy rosszul döntött. A szimulációk során simán vissza lehetett volna érni a kiindulási reptérre vagy a közeli Teterboro reptér is elérhető lett volna, raádásul az elsődleges vizsgálatok alapján a bal hajtómű is üzemelt, igaz alapjárat alatt, de némi tolóerőt biztosítva. Itt értettem meg azt, amikor Eschenbach Laci, aki szintén A320 kapitány mesélte a Megvalósult pilóta álmok könyv videóinterjú bónuszában, hogy könnyen lehet hősből kitaszítottá válni. Sully és elsőtiszt társa épp ezt érezték néhány nappal a vízreszállás után.

Érdekel a pilótaképzés?
Akkor a Pilóta leszek könyvben mindenre megtalálod a választ! Most egy rakás bónuszt is kapsz hozzá! Klikk a könyvre és nézd meg a részleteket!

Érdekel a könyv!

A végső tárgyaláson aztán felvették a kesztyűt. Egy pilótákkal elvégzett szimulátoros vizsgálatból kiderült, hogy valóban elérhető lett volna mindkét reptér abból a magasságból. Csupán egyetlen dologgal nem számoltak. Az emberi tényezővel. Ráadásul az is kiderült, hogy a szimuláció során közel 20 alkalommal próbálkoztak a pilóták, amíg sikerrel jártak a leszállásokat illetően. A valóságban ilyenre nincs lehetőség. Végül az is kiderült, hogy a bal hajtómű annyira roncsolódott, hogy esélye nem volt arra, hogy akár csak az alapjárat alatti fordulatszámon működjön. Ezeknek köszönhetően kénytelenek voltak belátni, hogy Sully jól döntött, aki megjegyzésül annyit tett hozzá, hogy nem csak az ő érdeme, hogy mindenki életben maradt. Az első tiszté, a légiutas kísérőké, a légiforgalmi irányítóké, a mentőegységeké, akik azonnal segítségükre siettek. Az egész egy nagy csapatjáték volt és jókora szerencse is kellett hozzá. Az pedig valóban csoda, hogy egyben maradt a gép a vízre szállást követően.

Összességében tuti lett a film, hamarosan visszatérek és IMAX-ban is megnézem, néhány apró baki és irreális jelenet persze volt benne. Aki még nem repült, semmiképp ne nézze meg, hiszen ezt követően azt fogja hinni, hogy az ő gépe is madarakkal fog majd ütközni, emiatt életében nem mer majd repülőre ülni. Aki már repült és úgy nézi meg, ő se várja azt, hogy a következő felszálláskor madarak miatt fog megállni mindkét hajtómű, hiszen elég ritka ez a jelenség. Aki pedig pilóta, neki javaslom, hogy mindenképpen nézze meg, hiszen tud tanulni az esetből. A repülésben mindig van mit tanulni. A legjobb, ha mindezt megtörtént esetekből tesszük, nem pedig az általunk megélt hibákból.

Ha ezeket megismered és szem előtt tartod, akkor lényegesen nagyobb biztonságban tudhatod majd magad a repüléseid során, főként akkor, ha még kezdő, hobbypilóta vagy. Az öregebb rókák se gondolják, azt, hogy nekik már nem lehet újat mutatni. Sullynak 42 évnyi repülés után dobott az élet egy olyan új helyzetet, amit végül sikerült megfelelően megoldania. És hogy mi volt nekem a tanulság a filmből? Jövő héten elárulom egy újabb blogbejegyzésben!