Túl veszélyes ez nekem

Az elmúlt évek alatt egyre többször éreztem azt, hogy bizonyos közlekedési formák nagyobb biztonságot nyújtanak a másiknál. Meg is fordíthatnám: egyesek sokkal inkább magukban hordozzák a veszélyes üzemet. Gyerekkorom óta biciklizem, úgy nőttem fel, hogy egész nap több tíz kilométert tekertünk a városban. Amikor csak lehetett bicajoztunk. Aztán 15 évesen jött a robogó, később a nagyobb motorok, egészen az 1000 köbcentis sport/túra motorig. Alig múltam tíz, amikor már egyedül vittem az autót (természetesen forgalomtól elzárt helyeken, többnyire földutakon), a jogsit persze csak akkor kaptam meg, amikor 17 lettem.

Autó, motor, gokart. Sokáig ez tette ki az életem. Sok-sok kilométer és levezetett óra alatt egyetlen utcai balesetem nem volt (motorral versenypályán volt egy könnyed esésem és gokarttal a versenypályán is voltak kisebb-nagyobb ütközések, de egyik miatt sem kerültem hetekre kórházba). A repülés mindig is vonzott, de úgy tekintettem rá, hogy a földi közlekedéshez képest lényegesen nagyobb kockázatot és veszélyt rejt.

Mindezt csak erősítette bennem az, hogy a környezetemben mindenki hasonlóan gondolkodott a repülésről. Túl veszélyes. Természetesen nem volt közöttük pilóta.

Mindig is vonzott a repülők és a repülés világa, de túl nagy rizikót jelentett az, hogy én pilóta legyek. Hiszen a repülés veszélyes dolog. Hiába tudtam mindent a fizikájáról, ugyanis a BME Közlekedésmérnöki karán elég sok fizikát, áramlástant stb. tanultunk. Számoltam én felhajtóerőt, légcsavar vonóerőt, tudtam, hogy a fizika miatt fent marad a gép, amíg szárnya van, addig tuti repül, de mi van ha mégis történik valami. Akkor nincs esélye az embernek. Most 4 év repülés után tudom, hogy egy komoly vészhelyzethez igen sok tényező kell. Még ha gond adódik, akkor is elég nagy eséllyel lehet menteni a helyzetet, kivéve, ha pl. leszakad a szárny. Szerencsére nem ez a leggyakoribb oka a baleseteknek.

Érdekel a pilótaképzés? Akkor a Pilóta leszek könyvben mindenre megtalálod a választ! Most egy rakás bónuszt is kapsz hozzá! Klikk a könyvre és nézd meg a részleteket! Érdekel a könyv!

A fordulópont

Néhány éve kikeveredtem a bátonyterenyei reptérre, ahol épp egy sárkányrepülős készülődött kora este a felszálláshoz. Pár percet sikerült vele beszélgetni és akkor jött egy sorsfordító mondat tőle a veszélyeket illetően:

„Nézzük meg, hogy évente hány motoros hal meg a Mátrában…”

A lényeg az volt, hogy a motorozás veszélyes, de azt is lehet ésszel csinálni. Én pedig tudtam ésszel csinálni, hiszen pont akkoriban jártam az országot az 1000-es, 150 lóerős motorommal. Soha nem volt gond utcán, még csak necces helyzet sem. Mindig 100 százalékos odafigyeléssel mentem és hozzáteszem nem mentem vadállat módjára, de a sebességeket sem tartottam be mindig. Ilyen motorral nehéz. A lényeg, hogy a fenti mondat átlendített és nekiálltam vadul keresgélni, hogy miként lehetek pilóta.

Ez majdnem napra pontosan 5 éve volt. Akkor döntöttem el, hogy belevágok. Már csak az volt a kérdés, hogy hol és milyen géppel. Bő fél évvel később már a vitorlázógéppel róttuk az iskolaköröket, később pedig a gyorsabb haladás és a több repült idő miatt átmentem MOVIT-ra majd motoros gépre. Mára már 170 repült órám van és rájöttem arra, hogy vannak túl veszélyes dolgok az életemben, lehet abba kellene hagyni belőlük valamit… Persze nem a repülést, hiszen a négy év és 170 repült óra után bebizonyosodott, hogy lényegében minden közlekedési mód veszélyesebb, mint a repülés.

Egy friss sztori!

Néhány hete egy pénteki délután repültem egyet Esztergomból. Budapestről kijutni nem vészes, szűk egy óra alatt oda lehet érni. A 10-es út elég lassú a folyamatos nagy forgalom és a sok lakott területen való áthaladás miatt. A repülés lement, jó volt, élveztem én is és az utas is. Minden rendben zajlott, ahogy az lenni szokott.

Hazafelé az egyik oktató javaslatára a Pilisen keresztül jöttem, mert az gyorsabb és élvezetesebb a sok kanyar miatt. Milyen igaz, menjünk arra, amúgy is egy erősebb autó volt nálam (hobbiként nem csak repülök, hanem autós cikkeket is írok + kocsikat tesztelek az Autónavigátornál). Pilisszentkereszt után Pomáz felé már tempósabb az út, több az egyenes, nincs annyi szűk kanyar. Gyors balos majd egy lejtős egyenes, ahol hipp-hopp 100 km/h felé gyorsít a bő 300 lóerő.

A távolban egy kisbusz, mellette pár ember. Villanyszerelőknek láttam őket, majd amikor közelebb értem akkor vettem észre, hogy itt bizony a rendőrök traffiznak. A délutáni repülős és autózós élmény szertefoszlott. Itt maradt 30 ezer alsó hangon, a picsába. Na, újabb pont a repülésnek: ott nem kell parázni attól, hogy megbújnak a rendőrök és traffival vadásznak rád. Mehetsz 200 km/óra felett, akár lakott területen belül (pontosabban felett) is.

Nincs mit tenni, ezt megszívtam. Haladjunk tovább, most már óvatosabban. Tettem még egy nagyobb kört, Pest vonzáskörzetében hogy gyűjtsem a tapasztalatokat az autóról. Nagyjából 17 óra körül sikerült visszaérni a város környékére. Pénteken ez az időpont jelenti a csúcsot. Ezt sikerült is megtapasztalni. Voltak olyan kereszteződések, ahol balra bekanyarodni eléggé időigényes volt, ráadásul közben több irányból is jött a forgalom, észnél kellett lenni nagyon.

Még egy pont a repülésnek: ott ilyenekre nem kell figyelni. Nincs olyan, hogy több tíz, dinamikusan mozgó társ vesz körül és alkalmazkodni kell hozzájuk. Nem tud lelépni elég a gyalogos 2500 láb magasan és lényegesen kevesebb a szembejövő és keresztező forgalom is.

Mennyire veszélyes a repülés?

Korábban még a repülés fárasztott le fél-egy óra alatt, most pedig a közúti közlekedés jóval nagyobb odafigyelést és koncentrációt igényel, mint a repülés. Eszembe is jutott ezt követően Varga Zoli raliversenyző interjúja:

– Csupa ilyen, úgymond az átlagember számára veszélyes sportot űzöl?
– Nem, ez nem a veszélyes. Az átlagember péntek délutántól szombat délelőttig az M3-ason meg az M7-es, az a veszélyes! Nem ez, hogy itt megyünk le-föl..

Ez nagyon is így van! Én nem egyszer tapasztaltam már meg, hogy amíg kiérek a reptérre, addig több váratlan közlekedési szituáció ér, mint a levegőben. Általában ritkán fordul elő velem necces helyzet a közutakon és szerencsére kevés hülyével találkozok, de van, hogy összejön fél óra alatt kettő is. Ilyenkor már alig várom, hogy a levegőben legyek, hiszen ott minden nyugodtabb és nincsenek körülöttem bénák, akikre nekem kell jobban figyelni.

Érdekel a pilótaképzés? Akkor a Pilóta leszek könyvben mindenre megtalálod a választ! Most egy rakás bónuszt is kapsz hozzá! Klikk a könyvre és nézd meg a részleteket! Érdekel a könyv!

Mi a veszélyesebb?

Ha úgy tanulsz meg autót vezetni, hogy már rutin vizsga sincs (igen, manapság már nincs ilyen) és vészfékezni sem tanítják meg az embert, a vészhelyzetek kezelése a gyakorlatban pedig szóba sem kerül. Mi van akkor, ha megcsúszik az autó eleje vagy hátulja, hogy kell ilyenkor megfogni stb. Egy mondat jut eszembe erről.

Mikor fékez a kezdő vezető életében először 100-ról nullára vészfékezés szerűen? A halála előtt 10 másodperccel.

Mondta egykor egy autóversenyző. Sajnos ez igaz. Nagyon sokan tisztába sincsenek az autó fizikájával, annak viselkedésével. Ez a veszélyes!

Nem pedig a repülés, ahol a 45 órás gyakorlati képzést mindenki végig csinálja, ebből pedig bő 10 órát vészhelyzet gyakorlással tölt el. A képzés közel negyede vészhelyzetek előidézése és annak megoldása. A gyakorlatban! Nem csak elméletben, mint az autóvezetésnél. Egy pilóta nem kap addig szakszolgálati engedélyt hobbi szinten sem, amíg nem tud minden vészhelyzetet készségszinten lekezelni.

A vizsgán feladat is egy vészhelyzet megoldása, ami akkorra már egyáltalán nem vészes. 🙂 És hogy milyen vészhelyzet feladatokat gyakorolnak a növendék pilóták? Erről lesz szó a következő Youtube videóban. Iratkozz fel a Pilótaszemmel Youtube csatornára, hogy ne maradj le róla!