Ezért parázol a kisgépes repüléstől

Repülés. Sokakat már a szó hallatán is kiráz a hideg. Ha pedig tudjuk, hogy repülőre kell ülni a nyaralás során, akkor már a gondolattól is elkezd szorítani a mellkasunk, esetleg izzadni kezdünk.

A fogorvosi székben is tátott szájjal ül az ember. A repülőgépben viszont közel nem olyan kellemetlen a helyzet, mint a dokinál

Persze nem mindenkiben vált ki ilyen érzést az utasszállítóval történő repülés, sokan kifejezetten szeretik a repülés élményét. Ha viszont egy ilyen típusú embert meghívok egy kisgépes repülésre, akkor máris jönnek a kifogások. 

A kifogásokra most nincs idő, összeszedtem jó néhány tévhitet, ami a kisgépes repüléssel kapcsolatban él az emberek fejében.  Ide kattintva le is töltheted egy rövid e-bookba foglalva. 

Félsz a Kispolskitól?

Sokat gondolkodtam, de komolyan nem értem, hogy miért fél az a valaki egy 2 vagy 4 személyes repülőtől, aki egyébként a 150-200 fős utasszállítóra minden gond nélkül fel mer ülni. Nehezen tudom elképzelni azt, hogy egy falusi sráchoz, – aki eddig csak busszal közlekedett – odamegyek egy Kispolskival és nem mer beleülni. Mert kb. ehhez lehetne hasonítani a fentieket. A nagy buszba (Airbusba) be mersz ülni, de a kis Cessnába már nem. Az Ikarusban elvagy, de egy Kispolskiban már nem. Ne már…! 

A kemények is kiscicává válnak.

Ezen felül vicces, hogy a kisgépek milyen reakciókat tudnak kiváltani az emberekből. Kemény, világbajnok sportolót is hívtam már, hogy jöjjön velem repülni, de az invitálás hatására szinte kiscicává vált. Volt olyan ismerősöm, aki velem repült életében először, és amikor eljött a gép a földtől hangosan jajgatott. Pedig ő is egy megtermett, 100 kg körüli srác, de csak átment kiscicába ő is. 

Pedig a kiscica maga a repülőgép.

Egy 2-4 személyes kisgép ugyanolyan ártatlan, mint egy újszülött kutya vagy macska. Nem rajta múlik a veszély. Egy autóval is el lehet jutni A-ból B-be biztonságosan, de lehet tömegpusztító fegyverként is használni. Ha már a fegyvereknél járunk. Nem a pisztoly a veszélyes, hanem aki meghúzza a ravaszt. Vagy aki belehajt autóval a tömegbe. Azaz felesleges csak a technikától félni. 

Igen, tudom, már hallom, hogy a kisgép az másabb mint nagy gép, mert… Fent már említettem, hogy összeszedtem a leggyakoribb tévhiteket és egyben kifogásokat egy e-bookba. Szerintem olvasd el, lehetséges, hogy tele vagy tévhittel te is ezen a területen.

Miért van ez a félelem bennünk?

Megvan az oka, és arra is van megoldás, hogy miként lehet ezt a kellemetlen érzést leküzdeni. Egyetlen szó a kulcs. Komfortzóna. Bizonyára ismerős, számos helyen emlegetik már manapság. Ha mégse, akkor gyorsan nézzük meg, mit is takar ez a kifejezés. 

Ha az általad megszokott dolgokat csinálod, ami teljesen rutinszerű, nincs újdonság benne, akkor a komfortzónán belül vagy. Minden, ami kicsit idegen vagy új és ismeretlen, az már komfortzónán kívüli. Ha kilépsz a komfortzónából, akkor kellemetlenül érzed magad, nincs kedved az adott dolgot csinálni, szerintem nem kell magyarázni, éltél már át ilyesmit. 

Ne szűkösködj!

Sokan nagyon szűk komfortzónával rendelkeznek, mások talán tudat nélkül is szinte folyamatosan annak határán vagy azon kívül élnek. A komfortzónán túl található egy pánik zóna, ami sokaknál szinte a komfort zóna határán található. Ez természetesen adott területre korlátozódik. Minden embernél más és más váltja ki azt, hogy kilépve a komfortzónából máris a pánik zónában találja magát. 

Tudom mit érzel.

Fiatalon én az úszással voltam így. A pontos okát a mai napig nem tudom, de irtóan paráztam a víztől, emiatt úszni sem tudtam. Tesi órán mindig fel voltam mentve, ha uszodába mentünk. Szar érzés volt különcködni és látni azt, hogy más vidáman pancsol, ugrál a medencébe én meg kint ülök a váróban, mint egy kivert kutya. 

Aztán 18 évesen jött egy döntés, hogy nem érdekel, leküzdöm a víziszonyom és lesz helyette vízuszonyom. Nem kellett 10 óra és megtanultam úszni, azóta tökre szeretem ezt a közeget és az egyik kedvenc sportom lett az úszás. Korábban a komfortzóna határán volt a pánik zóna az úszást illetően, most ez lényegesen kitolódott. Mi volt a kulcs?

A legtöbben a baloldali ábra szerint élnek. Aki le akarja győzni a félelmet és pánikot, ő megnyit egy tanulási zónát az életében. A megfelelő tudás garantálja, hogy többé ne kerüljünk a külső régióba

A tanulás. 

Most nem azt mondom, hogy ha félsz a repüléstől, akkor legyél pilóta. Bár ilyen is volt már. Hajas Joci pilóta barátom a Megvalósult Pilóta Álmok könyvben elmondja, hogy neki mennyire nem volt könnyű a kezdet a pilótaképzésben. Mára viszont már profi szinten áll a hobbipilóták körében. Angolul rádiózik itthon is, évi 100 órát repül (ami hobbi szinten sok).

Szóval ha félsz a repüléstől, azon belül is a kisgépes repüléstől, akkor nincs más hátra, mint kitolni a pánik zóna határát. Ezt pedig egyetlen dologgal tudod: tanulással. Amint megtanulod, hogy mi zajlik a háttérben, képbe kerülsz a repülés mögött álló rendszerrel. Ezen tudás birtokában pedig nevetve gondolsz majd vissza a korábbi énedre, hogy miért is voltál ennyire betojva ettől az egésztől? 

A tanulás lehetséges módjairól és folyamatáról egy következő bejegyzésben írok, de ha már most kíváncsi vagy, akkor a kifogásokról szóló e-bookban adok egy ötletet, hogy miként indulj el az úton.

Folytasd az új könyvemmel az olvasást:

Érdekel a pilótaképzés? Akkor a Pilóta leszek könyvben mindenre megtalálod a választ! Most egy rakás bónuszt is kapsz hozzá! Klikk a könyvre és nézd meg a részleteket! Érdekel a könyv!