Egyesek gond nélkül viselik, mások életét viszont megkeseríti a repülés közbeni füldugulás. Ebben a cikkben utánajárunk, hogy minek köszönhető ez a jelenség és hogyan lehet enyhíteni rajta. Két dolog és egyben tudományág tehet erről. Az egyik a fizika, a másik a biológia. Lássuk, melyik terület miért felelős.

Fizika

Általános iskolában már megtanultuk, hogy a magasság változásával a légnyomás is változik. Hogyan? A magasság növekedésével csökken. Ezt a törvényszerűséget kihasználva működnek egyes műszerek a repülőgépben, pl. a magasságmérő és a variométer. Utóbbi a gép függőleges irányú sebességét mutatja.

A repülésben többnyire a láb/perc mértékegységet használjuk a variométereknél.

Vitorlázó repülésben jobban szeretik a m/s mértékegységet. Függőleges irányú mozgásnál viszont felesleges km/h-ban kifejezni az értékeket, ez ugyanis semmit nem mondana.  Itt a láb/perc a nyerő!

Vissza a fülduguláshoz. Erről is a fent leírt nyomásváltozás tehet (bővebb magyarázat és kísérlet a videóban, görgess lentebb). Nézzük most az emberi oldalát.

Biológia

A fülünk anatómiáját tekintve bizonyára mindenkinek  ismerős a dobhártya. A mögötte lévő dobüregből indul ki a fülkürt (Eustach-féle kürt), amely az orrüregbe torkollik. Egyszerűbben: az orrüreget köti össze a fülünkkel. A fülkürt az alábbi képen láthatóan a dobüreghez közeli részen igen vékony keresztmetszettel bír.

Túlnyomás

A magasság növekedésével csökken a nyomás. Ezt már tudod. Ha nem lenne hermetikusan lezárva az utasszállító gépek kabinja, akkor kb. 3 km-es magasság felett már nem lenne elegendő oxigén a légzéshez. Emiatt a külső levegőhöz képest túlnyomást kell alkalmazni a kabinban.

A hermetikusan lezárt gép belsejében akár a földön uralkodó nyomás uralkodhatna, ezt viszont folyamatosan csökkentik, egészen olyan szintig, mintha kb. 2-3 km magasságban lennénk. Ezzel némileg csökken a túlnyomás a külső levegőhöz képest, az utasok számára viszont túlélhető, azaz nincs szükség oxigén maszkra.

Nem mindegy, hogy emelkedünk vagy süllyedünk. Lássuk, hogy mi a különbség!

A földön álló gép utastérben a földön uralkodó nyomás hat a szerveztünk minden részére. Amint emelkedni kezd a gép, csökken a nyomás. Ekkor a dobhártya mögötti dobüregben (amelyből a fülkürt nyílik) nagyobb nyomás lesz, mint a dobhártya külső, hallójárati oldalán (a fenti ábrán látod a fül részeit). A dobhártya ilyenkor bentről kifelé nyomódik. A belső túlnyomás viszont a fülkürtön keresztül viszonylag könnyedén távozni tud. Ehhez elég nyelni vagy ásítani egyet.

Leszálláskor pont fordított a helyzet. A nyomás a fül külső részén nőni kezd, míg belül alacsony marad. Ilyenkor a dobhártya befelé nyomódik, a dobüregbe pedig többet nyomást kell bevinni.

Mit lehet tenni ellene?

Ezt legegyszerűbben az ún. Valsalva-manőverrel tudjuk, melynek az a lényege, hogy az orrunkat befogjuk és közben úgy csinálunk, mintha orrot akarnánk fújni. Ekkor a fülkürtön keresztül levegő jut a dobüregbe, így a nyomás ismét kiegyenlítődik.

Egyesek jobban, mások nehezebben viselik a repülés okozta nyomásváltozást, ami viszont mindenkire igaz, hogy megfázva igen rossz élményben lehet részünk. Ilyenkor ugyanis a fülkürt a megduzzadt nyálkahártyák miatt alapesetben is el van záródva. Ezen kívül az arc és orrüregben lévő váladék tovább feszíti a fejünket, ami főként a süllyedési fázisban tud kellemetlen lenni.

Ha mindenképpen ilyen állapotban kell repülőre ülni, akkor érdemes felszállás előtt meginni egy forró, megfázás elleni italt, amely enyhíti a nyomásváltozás okozta tüneteket.

A fenti videóban egy repülőn elvégzett kísérletet is mutatok, amely kísértetiesen hasonlít a füledben lejátszódó folyamatra. Videóra fel, ha pedig már túl van rajta, akkor írd meg kommentben az észrevételedet!

       

Ismersz valakit, aki pilóta szeretne lenni? Ez biztosan érdekli majd! Most névre szóló dedikálással is kérheted! Érdekel a könyv!