Egyesek gond nélkül viselik, mások életét viszont megkeseríti a repülés közbeni füldugulás. Ebben a cikkben utánajárunk, hogy minek köszönhető ez a jelenség és hogyan lehet enyhíteni rajta. Két dolog és egyben tudományág tehet erről. Az egyik a fizika, a másik a biológia. Lássuk, melyik terület miért felelős.

Fizika

Általános iskolában már megtanultuk, hogy a magasság változásával a légnyomás is változik. Hogyan? A magasság növekedésével csökken. Ezt a törvényszerűséget kihasználva működnek egyes műszerek a repülőgépben, pl. a magasságmérő és a variométer. Utóbbi a gép függőleges irányú sebességét mutatja.

A repülésben többnyire a láb/perc mértékegységet használjuk a variométereknél.

Vitorlázó repülésben jobban szeretik a m/s mértékegységet. Függőleges irányú mozgásnál viszont felesleges km/h-ban kifejezni az értékeket, ez ugyanis semmit nem mondana.  Itt a láb/perc a nyerő!

Vissza a fülduguláshoz. Erről is a fent leírt nyomásváltozás tehet (bővebb magyarázat és kísérlet a videóban, görgess lentebb). Nézzük most az emberi oldalát.

Biológia

A fülünk anatómiáját tekintve bizonyára mindenkinek  ismerős a dobhártya. A mögötte lévő dobüregből indul ki a fülkürt (Eustach-féle kürt), amely az orrüregbe torkollik. Egyszerűbben: az orrüreget köti össze a fülünkkel. A fülkürt az alábbi képen láthatóan a dobüreghez közeli részen igen vékony keresztmetszettel bír.

A fül felépítése

Túlnyomás

A magasság növekedésével csökken a nyomás. Ezt már tudod. Ha nem lenne hermetikusan lezárva az utasszállító gépek kabinja, akkor kb. 3 km-es magasság felett már nem lenne elegendő oxigén a légzéshez. Emiatt a külső levegőhöz képest túlnyomást kell alkalmazni a kabinban.

A hermetikusan lezárt gép belsejében akár a földön uralkodó nyomás uralkodhatna, ezt viszont folyamatosan csökkentik, egészen olyan szintig, mintha kb. 2-3 km magasságban lennénk. Ezzel némileg csökken a túlnyomás a külső levegőhöz képest, az utasok számára viszont túlélhető, azaz nincs szükség oxigén maszkra.

Nem mindegy, hogy emelkedünk vagy süllyedünk. Lássuk, hogy mi a különbség!

A földön álló gép utastérben a földön uralkodó nyomás hat a szerveztünk minden részére. Amint emelkedni kezd a gép, csökken a nyomás. Ekkor a dobhártya mögötti dobüregben (amelyből a fülkürt nyílik) nagyobb nyomás lesz, mint a dobhártya külső, hallójárati oldalán (a fenti ábrán látod a fül részeit). A dobhártya ilyenkor bentről kifelé nyomódik. A belső túlnyomás viszont a fülkürtön keresztül viszonylag könnyedén távozni tud. Ehhez elég nyelni vagy ásítani egyet.

Leszálláskor pont fordított a helyzet. A nyomás a fül külső részén nőni kezd, míg belül alacsony marad. Ilyenkor a dobhártya befelé nyomódik, a dobüregbe pedig többet nyomást kell bevinni.

Mit lehet tenni ellene?

Ezt legegyszerűbben az ún. Valsalva-manőverrel tudjuk, melynek az a lényege, hogy az orrunkat befogjuk és közben úgy csinálunk, mintha orrot akarnánk fújni. Ekkor a fülkürtön keresztül levegő jut a dobüregbe, így a nyomás ismét kiegyenlítődik.

Egyesek jobban, mások nehezebben viselik a repülés okozta nyomásváltozást, ami viszont mindenkire igaz, hogy megfázva igen rossz élményben lehet részünk. Ilyenkor ugyanis a fülkürt a megduzzadt nyálkahártyák miatt alapesetben is el van záródva. Ezen kívül az arc és orrüregben lévő váladék tovább feszíti a fejünket, ami főként a süllyedési fázisban tud kellemetlen lenni.

Ha mindenképpen ilyen állapotban kell repülőre ülni, akkor érdemes felszállás előtt meginni egy forró, megfázás elleni italt, amely enyhíti a nyomásváltozás okozta tüneteket.

A fenti videóban egy repülőn elvégzett kísérletet is mutatok, amely kísértetiesen hasonlít a füledben lejátszódó folyamatra. Videóra fel, ha pedig már túl van rajta, akkor írd meg kommentben az észrevételedet!

Érdekel a pilótaképzés? Akkor a Pilóta leszek könyvben mindenre megtalálod a választ! Most egy rakás bónuszt is kapsz hozzá! Klikk a könyvre és nézd meg a részleteket! Érdekel a könyv!